Az argánfában rejlő olaj - az argánolaj eredete

Melyik növénynek köszönhetjük Marokkó folyékony aranyát?

A tövises, örökzöld argánfa (Argania Spinosa) hatalmas, akár 70m átmérőjű lombja kicsi, zömök törzs felett magasodik. Ágai sokszor a földet súrolják. Dél-Nyugat Marokkó ősfája, vadon terem, telepítése más vidéken sehol nem sikerült. Itt azonban erdőt alkot, igen kemény, s nehéz fája, - amelyet nem véletlenül neveznek vasfának - az örökkévalóság nyugalmát sugallja. A termésének magjából kinyert argánolajat a marokkói asszonyok évtizedek óta használják szépségápolásra és gyulladáscsökkentésre. Ápolták vele a bőrkiütésektől, karcolásoktól szenvedő gyermekeiket. Táplálták saját bőrüket, hogy üdeségét megőrizzék. Fényesítették hajukat, hogy erős és élettel teli maradjon.

argánfa, az argánolaj ezeréves nyugalma

Az argánfa gyógynövény. Húsos bogyója júliustól-szeptemberig érik. A termés közepén található a kemény argándió, amelyben lapul az argánmandula 1-3 db olajos magjával. A bogyót szárítják, majd a mandula alakú magot mai napig a bennszülött asszonyok törik fel az értékes fehér magbélért (kernel). A fehér kernel magokból hidegsajtolással nyerik ki a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag argán olajat. 100 ml tiszta argánolaj kipréseléséhez megközelítőleg 9-10 kg argán magra van szükség. A nehéz munkával kinyert olajat Marokkó folyékony aranyának is nevezik.

Az argánolajat az argánfa termőterületeiről ellenőrzött gazdálkodásokból hozzuk el. Így biztosítjuk, hogy kiváló beltartalmi értékekkel rendelkező, gondos odafigyeléssel készített hidegen sajtolt, 100%-ban tiszta argánolajat nyújtunk át Neked.

Az argánfa titka

A marokkóiak az argánfát kincsnek, de annál többnek is, igazi áldásnak vélik, és a titkot, amelyet a fa rejt, nemzedékről-nemzedékre őrzik és anyák adják át leányuknak a tudást, mint értékes nászajándékot. A fa nemcsak azért épült be a berber törzsek hétköznapjaiba, mert hosszú évezredek óta együtt él velünk, hanem törzsének szilárdsága példaként szolgál a férfiaknak. El is nevezték vasfának. Számos legenda és hiedelem kapcsolódik hozzá. Így azt tartják, hogy elmulasztja a haragját annak, aki a ruhájának egy darabját az ágai közé szúrják. Mások szerint az argánfa szerelmet hoz annak az asszonynak, aki a lombjai között férjért imádkozik. Hol él az argánfa? Az argánligetek a dél-nyugat marokkói partok mentén „születettek”. Ma a legtöbb fa Essaouirat, Tiznit, Taroudant és Agadír környékén található. Érdekes a növény élettana, ugyanis a természet kiszámíthatatlan játéka miatt úgy fejlődött, hogy rendkívül jól tűri a szárazságot. Ám nem engedte magát csak a Nap szeszélyének kitenni. Makacsságából adódóan ott terem, ahol ő akar. Eredetileg vadmókusok éltek a lombjaik között, akik a fa gyümölcseit elraktározták a földbe, ahonnan kicsírázott.

Hány évet él az argánfa?

Az argánfa rendkívüli tűrőképességét jelzi, hogy a sivatag szélén dacolva a széllel, kibírja a 0 °C-ot, de tűri az 50 °C perzselő meleget. Ha meg is sínyli e szélsőségeket, de regenerálódik. Így akár 250-300 évet is megél, igazi matuzsálem. Évente 0,5 és 1 cm között nő. Gyökere pedig akár 50 méterre is lenyúlik, így nagyon ellenálló. Kevés vízzel is kibírja, 200 liter vízből elél egy éven át. Sajnos napjainkban a kihalás veszélye fenyegeti, ezért az UNESCO 1998-ban bioszféra-rezervátummá és kulturális örökséggé nyilvánította a közel 800.000 hektár termesztési területet.

Gyümölcsből olaj

A fa virágait zöld vagy világossárga színű, körte nagyságú csonthéjas gyümölcsök érése követi. Ezek belsejében egy, kettő vagy három különálló gyümölcsbél található, melyek kivonata az értékes olaj. Június és szeptember között a nők kisebb csoportokban kezdik szüretelni a gyümölcsöt. A szüret után elviszik a termést egy védett helyre, ahol szétterítik, és két hétig szárítják. Ezután a csonthéjról lehámozzák a száraz húst, majd feltörik a diót. Még ma is gránitkővel törik fel a magját. A sima felületű, csúszós magot két ujj közé fogva ráhelyezik a malomkőre, miközben a másik kézzel egy gömbölyű, nagy kavics formájú kővel erős ütést mérnek a gyümölcshéjat két részre tagoló barázda vonalában. Közben az asszonyok ritmusos éneket dalolnak vagy csendben figyelik a reccsenéseket. Itt az idő megáll, és európai szemmel visszarepülünk dédapáink világába, azokba a hétköznapokba, amikor még az ember és saját ereje, ügyessége volt a legfontosabb. A dióhéjból előbukkan a sápadt fehérszínű, értékes gyümölcsbél, amelyet hatalmas, színes kosarakba dobálnak. A pörkölés mindig kézzel történik, kis agyagkemencére vagy parázzsal fűtött tűzhelyre helyezett edényben. A páncéljuktól megszabadított és összetört dióbelet kis adagonként nagy felületű, lapos agyagedénybe teszik, az edényt pedig a tűz vagy a parázs fölé. A művelet nagyon érzékeny pontja az olajkészítésnek, mert a gyümölcshúst úgy kell megpörkölni, hogy meg ne égjen, különben tönkremenne a benne található értékes vitaminok és zsírsavak egy része és az utánozhatatlan mogyoróíz, amely az argándióból készült főzőolaj különleges jellegzetessége. A kozmetikai felhasználásra szánt gyümölcsmennyiséget nem pörkölik, hogy a belőle nyert olaj kristálytiszta legyen. Ezt a feladatot csak a legnagyobb tapasztalattal rendelkező asszonyok végezhetik. A dióbelet ezután adagonként az „azerg” nevet viselő kézi malomba helyezik. Eljött a pillanat, amikor a dióból végre készülni kezd a folyékony halmazállapotú olaj. A műveletet végző asszony párnákkal borított tarka gyékényre ül, s egy anyáról lányra szálló, eltanult mozdulattal néhány maroknyi dióbelet helyez a gránitmalom alsó kövének közepére. A felső malomkövet lecsukja, és fáradhatatlanul tekerni kezdi az óramutató járásával ellentétes irányban, hol az egyik, hol a másik kezével forgatva a követ. A mozdulatok nyomán aztán a malomkő szélén lassan megjelenik és folydogálni kezd egy alsó tartályba a karamellszínű, nyálkás, viszkózus pép.

Az asszony a sajtolás végeztével térdelő testhelyzetet vesz fel a gyékényen, és hosszú, nagy gondot igénylő munkába fog. A sajtolás során nyert pépet gyúrni, dagasztani kezdi, pontosan meg nem határozott, szinte titokként őrzött mennyiségben vizet ad hozzá. A maszszából az olaj kinyeréséhez sok idő, türelem és kitartás szükséges. 1 liter olaj 8 órai kemény munkával állítható elő. A kezek fáradhatatlanul járnak, gyúrnak, dagasztanak, és mintha csak valami antik legenda elevenedne meg a szemek láttára, egyszer csak megindul, csordogálni kezd a kis aranypatakocska… Amikor a masszából egyetlen csepp olajat sem lehet már kisajtolni, maroknyi kő méretű argánolaj pogácsákká formázzák az anyagot, és a cipókat az agyagtál széle mentén körberakják.

A tál alján pedig ott ragyog az aranyszínű olaj, amit aztán leszűrnek, és üvegekbe töltenek. Napjainkban a sajtolás munkafázisát már gépekkel végzik. A munkafolyamatnak ebben a részében jön létre az olajpogácsák anyaga, amely hatóanyagokban igen gazdag, és a kozmetikai készítmények gyártásának alapját képezi. Másfelől pedig szintén ugyanennek a munkafolyamatnak az eredménye az aranyló sárga argán olaj, amelyet egy tartályban fognak föl. 2-3 napon keresztül ülepítik, azután újra leszűrik, hogy tökéletes tisztaságú legyen.